Három egyetem és több kutatóhely összefogásával, uniós forrásból végezték a munkát, melynek alapossága példaértékű. A Szegedi Tudományegyetem történész-antropológusának, Illyés Szabolcsnak és Székely Leventének, a Corvinus szociológusának vezetésével zajlott az eddigi legnagyobb romakutatás, csaknem 5 éven keresztül. Az eredményt az általuk szerkesztett, Aranypántok, Magyar romák és hátrányos helyzetűek a Kárpát-medencében című kötetben foglalták össze.
– Magyarországon, Romániában, pontosabban Erdélyben és Szlovákia területén, Felvidéken kutattuk, térképeztük fel a magyar romák helyzetét, több mint négyezer ötszáz válaszadóhoz jutottunk el a romakutatás során kérdéseinkkel és kérdőíveinkkel, ami igen magas szám. Úgy is fogalmazhatok, soha ennyi emberhez a cigányság témájában, még a nyugati kutatások sem jutottak el. Vizsgáltuk munkaerőpiaci helyzetüket, mindennapi életüket, identitásukat – közölte Illyés Szabolcs. A költségeket fedező uniós pályázaton a Máltai Szeretetszolgálat közel 1 milliárd forintnak megfelelő eurót nyert, amiből a tudományos munka mellett döntő részben a legszegényebbek mindennapjait segítő fejlesztések valósultak meg a három országban.
Romakutatás, nem koncepció mentén
Illyés Szabolcs, aki a JGYPK-n a Politikai és Genocídium Tanulmányok Kutatóközpont vezetője, elmondta: korábban számos olyan felmérés zajlott, amelyek valamilyen koncepciót, elképzelést akartak igazolni, ők azonban teljes képre törekedtek, a legszegényebb telepeket is célba vették a már citált három országban. A Sepsiszentgyörgy melletti szeméttelepen lévő cigánytelepet csak illusztrálásként, példaként említette meg.
– A rendőr és a mentő is kívül, a telep szélén áll meg, úgy viszik ki a beteget, a sérültet – mondta a szakember, közölve: a munkába bevonták például a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemet, a Magyar Kisebbségkutató Intézetet és az Ifjúságkutató Intézetet. Az öt esztendő munkáját összegző, Illyés Szabolcs és Székely Levente szerkesztette kötetbe tizenheten publikáltak.
Az életük
– A vizsgált cigányság jellemzően szegénységben él, a többség jövedelmének jelentős része elmegy élelmiszerre, tüzelőre és rezsire. Szlovákiában azonban többüknek van internet elérhetősége, ablakuk van a világra, értesülnek a legfontosabb eseményekről, Erdélyben viszont számos közösség még mindig a falvak szélén, putrikban él, az ehhez hasonló szegénytelepeket hazánkban már régen felszámolták. Általában jellemző a hosszú távú kilátástalanság – elemzett Illyés Szabolcs. Elmondta, léteznek a hagyományos törzsek, érdekességképpen felvetette: erdélyi területen egyes családi és nemzetségi kincseket – például régi ónedényeket – őriznek, amiket az elit például felfoghatatlan vagyonokért, euró-milliókért cseréli egymás közt. Közöttük is létezik vagyonos réteg, ám, amint ismeretes, inkább szegénység jellemzi a közösségeket.
Büszkék magyarságukra
– Magyarországra igaz, hogy a cigányság jelentős része integrálódott a társadalomba, és felesleges például cigánybűnözésről beszélni, holott ez korábban a politikai kommunikációban használt fogalom volt. A megkérdezettek közül a Szlovákiában és Erdélyben élők többsége is magyarnak, magyar cigánynak vagy magyarul beszélő cigánynak vallja magát. Büszkék magyarságukra, ragaszkodnak hozzá, többen a magyar állampolgárságot is felvették. Nagyon vallásosak, főként katolikusok, magas az úgynevezett boldogságindexük, boldognak érzik magukat, viszont az egészségi állapotuk lényegesen rosszabb, mint a többségi lakosságé, az oktatás és az egészségügy területén nagy kihívásokkal küzdenek. Említsük meg, hogy a Máltai Szeretetszolgálat különböző és folyamatos fejlesztései a Jelenlét programban jók és hasznosak, ezek sokat jelentenek számukra – fejtegette a szakember.
Azzal folytatta, a fejlődés, a felzárkózás miatt valódi elitre, sok roma tanárra, orvosra, jogászra és óvónőre lenne szükség, hiszen jelenleg 1 százalék alatti a diplomások aránya. – Kellenek a példaképek. A kutatás megerősítette elköteleződésünket, a pedagógusképző karon készen állunk a roma családokból reményeink szerint mind nagyobb számban érkező hallgatók fogadására – mondta.
Tudományos teljesítmény
– Több milliós adatösszefüggés áll rendelkezésünkre a kérdőívekre adott válaszok elemzési lehetőségeinek köszönhetően, így évtizedes távlatban tudjuk modellezni, mi várható. Ez rengeteg munkát jelent még, és remény szerint további kiadványok, doktori disszertációk tucatjai születhetnek belőlük – jelentette ki Illyés Szabolcs. Azzal toldotta meg: a terepmunka egyik, számára megható eredménye volt, hogy több kis közösségben is tiszteletbeli romának fogadták. A kutatószakma – eddig – egyöntetűen jelentős tudományos teljesítménynek minősítette az úgynevezett empirikus, többféle módszert is használó kutatást.
– Oda kell menni a legszegényebb, legelzártabb közösségbe is, ott kell lenni közöttük, csakis így lehet érdemi eredményekhez jutni. Ehhez elkötelezettség és az elmaradott közösségek fejlődésébe vetett hit szükséges – zárta gondolatait.
Forrás és további információ: Öt év munka tárta fel a romaközösségek eddig ismeretlen arcát
