Az SZTE-s nap a Csontváry kiállításon 2011.október 25.-én nagyon sok érdeklődő egyetemistát vonzott. A festő születésének 158.évfordulója alkalmából a diákok kedvezményes áron csak 158 Ft-ért látogathatták meg a tárlatot. „Közel ezren tekintették meg a Móra Ferenc Múzeum nagyszabású Csontváry-kiállítását a keddi SZTE-s napon. Ennyi egyetemista egyszerre, egy időben talán még sohasem volt a Kultúrpalota falai között.  Több alkalommal hosszú sor alakult ki a pénztárnál, a zárás előtti utolsó órában pedig alig lehetett lépni a tömegtől a kiállítóterekben.”- Olvashatjuk a SZEGEDma.hu oldalán

Csontváry Kosztka Tivadar negyven alkotásából nyílt kiállítás Szegeden és Szentesen. A pécsi Csontváry Múzeumból és a Magyar Nemzeti Galériából olyan híres festmények is Szegedre, a Móra Ferenc Múzeumba érkeztek, mint a Magányos cédrus vagy a Római híd Mosztárban és látható a művész valószínűleg utolsó befejezett képe, a Sétalovaglás a tengerparton is. A szentesi Koszta József Múzeumban a festő tizennégy korai képét csodálhatják meg a látogatók december közepéig.
A festő élete több ponton köthető Csongrád megyéhez, ezen belül Szenteshez és Szegedhez. Csontváry Kosztka Tivadar fiatalemberként részt vett az 1879-es szegedi nagyárvíz mentési munkálataiban. Emlékiratai szerint a későbbi festő számára a látott tragédia élete egyik meghatározó élménye volt, amely a víz motívumán keresztül több művében visszaköszön. Eredeti foglalkozása révén pedig Szentesen dolgozott patikusként több mint egy éven át. Viszonylag későn kezdett el a festészettel foglalkozni, felhagyott gyógyszerészi hivatásával, majd 1894-ben 41 évesen festőakadémiai stúdiumokat folytatott Münchenben, Düsseldorfban, Párizsban.
Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik el tudtak jutni – igaz, gyorsan 2 óra között- erre a kiállításra. Nemcsak mert ez egy nagy élmény, mert Csontváry a XIX-XX. Század legnagyobb festőművészeinek egyike, hanem mert valóban gyönyörűek a festményei.  Sokan őrültnek, megszállottnak tekintették, mert komolyan vette az isteni sugallatot, miszerint Ő lesz a világ legnagyobb Napút festője, s ennek igyekezett festészetében megfelelni.
Festményeit gyakran díszítik szimbólumok. Ezeken keresztül üzent az embereknek, s talán a későbbi koroknak is, hiszen a szimbólumok nyelve egyetemes.
Az élénk színű képein gyakran előforduló motívum a víz. Festészetének domináns színe a kék. Ez a szín szimbolizálja az odaadást, befogadást és a tisztaságot. Az emberalakok nem kidolgozottak képein, véleményem szerint nem is törekedett erre. Az emberi vonások kidolgozása mellékes nála. A lényeg a szimbólumokban rejtőzik. Nagyon sok jelképet használ, ilyen például a víz, a fa, és a vulkán.
Megfigyelhetőek ezek a szimbólumok az egyik leghíresebbé vált: A magányos cédrus című festményén. Amelyről nemrég egy grafológiai elemzést olvastam és véleményem szerint érdekes összefüggésekre hívták fel a figyelmet. Az ember nem is gondolná, hogy ennyi információt el lehet rejteni egy képben. Itt egy kis részlet:
„Ha megvizsgáljuk a fa vertikális elhelyezkedését, akkor láthatjuk, hogy a fa szinte bele sem fér a kép kereteibe. A cédrus lombja nincs befejezve. Ez egyfajta nyitottságot jelez a transzcendencia, a szellemiség felé. Az alkotó felülről várja az ihletet. Csontváry a saját bevallása szerint is valóban mindig sugallatra festett. Az erősen jobbra tolt elhelyezés a pulveri térszimbolika szerint a jövőt, az apát, a haladást és a társadalom felé törekvést fejezi ki. A fa törzse aránytalanul hosszúra nyúlt, alkotójának életében az érzelmek, a szenvedély játssza az elsődleges szerepet. A bal oldalt látható hosszan, karokként lelógó ágak a múltba kapaszkodnak, valamire fel akarják hívni a figyelmünket. A bal oldalt hangsúlyozott ágak kiemelésének jelentősége a Koch farajz teszt szerint az egyén életében a misztikumra való hajlam, a zenei, művészi érdeklődés és beállítottság.  A háttérben morajló titokzatos vulkán az emberiség, a kitörés előtti csendben. Izzik körülötte a levegő, mert a múlt bűnei terhelik. Csontváry így fogalmazott e művéről. " A Gondviselés nem pihent. Megfesttette velem a libanoni cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt, és pusztulással fenyegeti a világot. A magányos cédrus az Apokalipszis víziója."A lila és barna színek szintén nagy hangsúllyal szerepelnek a képen. A lila az intuíció, misztikum, titokzatosság, spiritualitás képe. A vulkán, az emberiség is csupa titok, misztikum és kiszámíthatatlanság. A barna szín használata a melegség, biztonság, az otthon igényét fejezi ki. A színek árnyalatai színes skálát futnak be a sötét tónusoktól a világosig. A változatos színválasztás a színes érzelemvilág, a színes egyéniség tükre. Az élesen elhatárolódó, és a ködbe vesző, elfolyó vonalak ellentéte, a földi, anyagi világ és a menny, "más világ" közti különbséget igyekszik láttatni. A két világ összehasonlítása Csontváry minden művében jelen van. A festmények alsó, "elülső" része a földi, evilági-határozott vonalvezetés, míg felső része, a háttér az elmosódó, lágy titokzatosság. Ez a kontraszt, mindkét oldal megvilágítása, bemutatása teszi tökéletesen harmonikussá műveit. Ezért nevezik méltán a Napút festőjének.”

Természetesen ez is csak egy szempont, mindenki mást lát bele a képekbe. A művész a saját valóságát jeleníti meg a vásznon.  Ezért gyönyörű a művészet. Mindenkinek mást jelent.  Van, aki a realisztikus képeket preferálja, míg mások az elvontabbakat, amelyek esetleg szimbólumokat is tartalmaznak.
Megfigyeltem még képein, hogy az épületek ábrázolása nem minden esetben felel meg a horizontális ábrázolás arányainak, azonban nagyon aprólékosan, minden apró tégláig kidolgozottak. A legjobban az tetszik a festészetében, hogy képeiről sugárzik a nyugalom, a meghittség, a harmónia. Olyan szemet gyönyörködtető tájakat mutat be, ahova szerintem mindenki elvágyik néha. Nagyon élénk képek, a figyelmet szinte magukhoz vonzzák, nem lehet elsétálni mellettük anélkül, hogy ne időznénk el a szépségükben.

Kistamás Anita