Beszélgetés egy utcai padon

hidak, folyók, magas hegyek
házak, utcák, kopott terek
padok helye, emlék foltja
aki ott ült, az még tudja:
milyen volt a réges-régen
csevegni egy semmiségen,
vitatkozni bolondságon
s nevetni a boldogságon
mára már csak szófoszlányok
vessző, pont, pont, oldalszámok
rövid jegyzet, gyűrött levél
s aki tudna, az se mesél.
hangjegyek és néma dalok
megcsömörlött fiatalok
lusta népek brummogása
mélyen alvók horkolása...
sétautak, kirakatok
tekintetek, gondolatok:
imák, Isten, könyörgések
megriasztó csörrenések
végtelen, nagy zuhanások
belefáradt ásítások
még se állsz meg, nem akarod
úgy hiszed, fel nem adhatod;
erős vagy a folytatáshoz?
érett-e a számadáshoz?
tudsz majd szólni messze innen
városon túl, magas hegyen
utcán, téren, beton hídon
mikor én egy ócska padon
ülök és hallgatom szavad:
ne szégyelld, ne titkold magad...

Janics Boglárka
Budapest
LIA Iskola