„A politikai kommunikáció akkor kezdődik, amikor a görög filozófia elkezd reflektálni a hatalomra, a tekintélyre és a demokráciára.”  Akkor, amikor először válik vita tárgyává a politikai viszonyok különbözősége, és először merül fel a társadalmi rétegek közti kommunikáció kérdése. Ennek oka, hogy az ókorban meghatározó „művészetté” válik a retorika, a meggyőzés képessége, ami által képesek voltak a polgárokra befolyást gyakorolni.

Szókratész ezt felismer ekképp faggatta barátját, Gorgiászt: „Épp efölötti bámulatomban kérdezem újra, Gorgiasz: mi hát tulajdonképpen a szónoklat hatalma? Gorgiász: […] S bármely más művésszel szemben is a szónoké lesz az elsőség a tömeg előtt; mert nincs dolog, amiről a szónok a sokaságnak ne tudna meggyőzőbben beszélni, mint más emberfia. Íme ilyen s ily nagy hatalma van a szónoklásnak.”  Ez a jelenség indította meg a társadalmi erőviszonyok kiéleződését, a polgárok közti együttműködést, vitát, döntések kialakítását, egyszóval a politizálást. A politizálás pedig felismerte a szónoklásban rejlő lehetőségeket, és a kommunikációs technika fejlődésével a huszadik század végére kialakult a politikai marketing.
Ezen dolgozatom célja, hogy bemutassam Gömbös Gyula politikai kommunikációja miként illeszkedik a politikai marketing történetébe. Ez utóbbi azonban a modern társadalmak jellemzője, így a fogalomhasználat még ismeretlen volt a két világháború közti időszakban. Azonban ahhoz, hogy vizsgálatot végezzek az akkori politikai kommunikáción, elengedhetetlen, hogy alkalmazzam ezeket a kifejezéseket, így Gömbös Gyula viszonylatában is alkalmazni fogom. Gömbös Gyula ugyanis a mai, modern értelemben véve a politikai marketing előfutárának is tekinthető. Olyan megoldásokkal, módszerekkel élt, amiket napjainkban a politikai marketing használ.
Gömbös célja az eszmék és a programok minél szélesebb körű megismertetése, elfogadtatása, vagy másként eladása volt. Mindehhez azonban társult az ő személye és eszméi, ami a korban már brandként működött, ugyanis neve és személye fogalomként élt a köztudatban. A branding  ezáltal kezdetét vette, eszközéül pedig a politikai marketinget választotta. Mindenekelőtt szükséges volt a környezet megismerése, a támogató bázis kiépítése, ami a brand iránti hűséget hivatott megalapozni. Ezt Gömbös a személyéhez való kötődés, éneladás által kívánta létrehozni, aminek függvénye volt a hitelesség, szakmai rátermettség, a megbízhatóság. De fontos szempont volt a megjelenés és a környezet is, amivel kialakítható az érzelmi azonosulás. A jó politikai marketing függvénye a vevők szükségleteinek teljes körű kielégítése, amit az igények felmérésével lehet elérni. Ez országos hálózatot és szervezetet kíván, továbbá a brandről megjelenő sajtóanyagok és vélemények ismerete szükséges. Mindezek után pedig meg kell választani a megfelelő kommunikációt a brand legeredményesebb promotálása végett.
Gömbös katonából lett politikus volt, ami a fellépéseiben is megnyilvánult. Gömbös a rendezvények, szónoklatok, gyűlések alkalmával az esetek nagy részében egyenruhájában jelent meg. Ez jellemző volt rá akkor is, mikor már magasabb pozíciókat foglalt el. Azonban hivatalos találkozókon, magas rangú politikus fogadásakor, reprezentációk alkalmával Gömbös ügyelt a megjelenésére, hogy a miniszterelnöki tekintélye megmaradjon, így öltönyben, vagy ünnepélyes öltözetben jelent meg. Ez jellemző volt példaképére, Mussolinire is, aki az egyenruhát részesítette előnyben, de nem vetette meg az öltönyt sem. Mussolini és Gömbös megjelenése, nem sokban tért el egymástól.

Az egyenruhát viselő „vezérek” a nemzetük számára meggyőzőbb erővel bírnak, mivel az erőt, a határozottságot, a kitüntetések pedig a tapasztaltságot, megbízhatóságot sugározzák a nép felé.
A katona viszont nemcsak erős testalkatában, 98 cm-es mellbőségében és militarista megjelenésében nyilvánult meg, hanem sokszor mentalitásában is. Ebből kifolyólag négy napra államfogházba kellett vonulnia „párviadal vétsége miatt”.  Nem ez volt az egyetlen ilyen affér, ami bizonyítja Gömbös heves vérmérsékletét, a radikális megoldásokhoz való vonzódását, azonban ez fejezte ki leginkább a Gömbös brand arculatát.
Gömbös katonai mentalitása jó alap volt a „vezérkedéshez”, amit később megerősített benne a politikai pályája már azáltal is, hogy ellenfél nélkül jutott képviselői mandátumhoz, ami már egyfajta egyeduralkodást sugallhatott számára. Miután Bethlen István felkérte Gömböst, az akkori ügyvezető alelnököt, hogy szervezze meg az 1922-es választás politikai szervezését, akkor tudott igazán kiteljesedni, és a brandet végelegessé csiszolni. A „választási diktátor”  szerepében rendkívüli hatalma volt, mivel rajta múlt, hogy kiből lehetett képviselő. Ebben a hatáskörben gyakorolhatta a vezéri stílust, amiből nem hiányozhattak a brandet megahatározó, az „új stílust” jelentő teátrális elemek. A kampánykörúton kezdetben csak mellékszerephez jutott, azonban mindenhova követte Bethlent, végül Szegeden már második vezérszónokként szólalhatott fel. Gömbös már ekkor felismerte az országjáró körút jelentőségét, mivel ezáltal volt képes a saját eszméit is közvetíteni, és a szónoklást gyakorolni. Mindezek mellett a felmérte a hatékony pártapparátus jelentőségét a választások szempontjából, amit később a NEP szervezésében fog hasznosítani.
Egy brand akkor lehet hatékony, ha mindenki ismeri és támogatja. Azonban ehhez olyan eszközök, és olyan hálózat szükséges, ami a társadalom minden rétege számára elérhető, és olyan ideológia, ami minden igényt kielégít. Gömbös tehát tudatosan hagyta el a radikális jelszavak hangoztatását. Ez a tudatosság a társadalommal való kapcsolattartásában is megnyilvánult: „Az ugyanis a nézetem, hogy semmiféle kormány nem végezhet eredményes munkát, ha közte és a közvélemény között nincsen meg az állandó, szilárd és kölcsönös bizalmon alapuló lelki kapcsolat.”  Gömbös Gyula Bethlennel és Teleki Pállal ellentétben felismerte a rádióban rejlő lehetőségeket, és azt a véleményének közvetítésére, a nemzet meggyőzésére használta fel.
Gömbös amikor tudta, kihasználta a rádió adta lehetőségeket, így ő lett az első magyar kormányfő, aki felismerte a politikai marketing ezen elemét. Ugyanis a nagyobb jelentőségű események alkalmával rendszerint élt a megszólalás lehetőségével, így az adótorony felavatásakor is felszólalt, ami újabb lehetőséget adott a megjelenésre, mivel a Magyar Világhíradó is leközölte az eseményt.  Továbbá ekkor fogalmazta meg a rádió funkcióját is, ami képes akár a nemzeti egység megteremtésére is: „A rádió célja sokféle. Lehet a gondűzés, a szórakoztatás. De lehet hírek közvetítése, lehet oktatás, de lehet tárogatója is a nemzetnek, mely hívó szavával egy táborba szólít minden magyart, ha nagy kérdésekről van szó. És lehet az általános emberi kultúra fegyvere, de minden körülmények között kell, hogy a sajátos magyar kultúra terjesztője legyen. A rádió a művészet szócsöve, csodálatos tölcsér, amely szóban és hangban fogant gondolatot szétszórja az éterben…A magyar rádió a magyar kultúrát terjeszti, Nemzeti hivatás ez. Magyar szót, magyar érzést, magyar gondolatot közvetít – magyarokhoz.”  Gömbös látta, hogy a rádió számára nem feltétlen propaganda eszköz, sokkal inkább kultúra közvetítő csatorna. De kedvező  lehetőséget jelentett különféle, akár informális megnyilvánulások számára is, hogy az általa építetett brandet népszerűsítse.
Gömbös Gyula miután hatalomra került, tekintélyét is igyekezett megerősíteni. Ezt az „új stílusban”, a brand minden forráson való kommunikálásával látta megvalósíthatónak. Ezért nyúlt a rádió modern vívmányához is, azonban felmérte, hogy a legszélesebb közönséggel még mindig a sajtó, az újság bír. Azonban a legtöbb lap Bethlen kezében volt még távozása után is, Gömbös pedig ezt sérelmezte: „Teljesen lehetetlen, sőt egyenesen felháborítónak állapotnak tartom, hogy nekem nincs sajtóm…, aki egy teljesen új politikai irányt akarok bevezetni a magyar közéletbe, s új stílust, új szellemet, új lelket önteni a magyar politikába.”  Gömbös tisztában volt a rádió adta lehetőségekkel, azonban annak is tudatában volt, hogy csak korlátozott számban hallgathatják. Ezzel szemben az újság mindenkihez eljuthatott, mi több minden ideológiai irányzatnak megvolt a saját orgánuma, kivéve Gömbösnek. A Fajvédő párt felbomlásával ugyanis a Gömbös brandhez kapcsolódó két legfontosabb lap, a Szózat és A Nép csődbe ment. Helyüket a Magyar Újság vette át, ami többnyire Gömbös munkája volt, de 1932-ben ez is megszűnt. Miniszterelnöki dezignálása után ismerte fel a sajtómentes helyzetet, aminek orvoslását sajtófőnökétől Antal Istvántól várt el. Az eredmény nem váratott magára, a sajtó világát is hamar meghódította a Gömbös brand, mivel a szaklapok a pénzügyi támogatásért cserébe a kormányzati politika támogatása mellett kellett kiállniuk. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) azonban kivételes helyzetben volt, mivel a szervezet szorosan kapcsolódott Gömböshöz, olyannyira, hogy segédkezett a rendezvények megszervezésében, de még a Nemzeti Munkaterv összeállításában is. Ebből kifolyólag nem volt kérdés, hogy az amúgy alacsony publicitással bíró Nemzet Figyelő című lapuk a kormány támogatását élvezte. Így vált belőle „hétfő reggeli” politikai hetilap, ami Gömbös vezércikkével indult újra útnak.  A kormányfő korábbi kapcsolatai ekkor váltak igazán fontossá, amit bizonyít a TESZ jelenléte, de további barátai is segítették a sajtó meghódításában.
A korábbiakban tárgyalt rádió nem bizonyult olyan erős propaganda eszköznek, mint a kortárs rendszerekben, az angoloknál, az amerikaiaknál, vagy a németek esetében. Gömbös nem adta fel a rádió használatát, de új módszereket is bevetett a brand terjesztésére. Ezek az eszközök azonban sokszor már a totalitárius rendszerek által alkalmazott propaganda felé mutatnak, annak ellenére is, hogy Gömbös többször hangsúlyozta „nem akarok diktátor lenni.”  De a személyi kultusz, az ő esetében inkább „vezér kultusz” számára mégis imponáló volt, a nemzeti egység gondolatát pedig továbbra is követendőnek vélte.
Ennek szellemében kezdte meg a munkálatokat egy egységes tömegpárt létrehozására, a Nemzeti Egység Pártjának országos szintű hálózatának kiépítésére. Szakítottak a dualizmus korától meghatározó erővel bíró protopártisággal,  és nyitottak a modern, szervezett tömegpártok felé. A korábbi pártalakulatokra nem volt jellemző a szervezeti hálózat, a társadalom csupán egy kisebb rétegét fedték le, és vezetői is ezekből a körökből nőtt ki. Gömbös pártja azonban a társadalom egészét kívánta megszervezni a nemzeti egység érdekében, és ennek érdekében a központtól függő hálózatot hozott létre. Bethlen elgondolása is hasonló volt az Egységes Párttal, azonban a megvalósítás Gömbösre maradt, és így jött létre a Nemzeti Egység Pártja.
A korábbi pártok nem foglalkoztak a társadalom életének megszervezésével, csupán szavazataik megszerzésére törekedtek. Ezzel szemben a NEP apránként helyi szervezeteket hozott létre, amik élére választmányi tagokat jelöltek ki. Az ő feladatuk volt, hogy a kijelölt 40-45 fős csoportok politikai nézetei alakítsák, vezessék és mindenben kezdeményező funkciót lássanak el, továbbá megfigyelték és lejegyezték a választók politikai magatartását.  Ezáltal könnyebbé és közvetlenebbé vált a választók felügyelete, ráadásul a párt biztos bázist alakíthatott ki saját maga számára. A pártszervezésben résztvevő egyéneket tanfolyamokon, sőt pártiskolában képezték ki, hogy minél eredményesebb munkát végezhessenek. Marton Béla, a párt főtitkára a náci pártot tekintette mintának, de a forradalmi jelleg mégis kimaradt belőle. Azonban a centralizált felépítésében hasonlított a német mintához. A legfelsőbb szerv az Országos Központi Pártiroda volt, két meghatározó vezetővel, Marton Bélával, az országos főtitkárral, és Sztranyavszky Sándorral, az országos elnökkel. Azonban a legfőbb hatalom a vezér, Gömbös Gyula kezében volt, aki rendelkezett a kinevezésekről és döntésekről, továbbá ő testesítette meg a Nemzeti Egység élharcosát.
1933. több szempontból is fontos év volt, mivel ekkor került először megrendezésre a Nemzeti Munkahét, továbbá folytatódott az országjáró körút. Budapest volt az első állomás, ahol soha nem látott körülmények között zajlott le a zászlóbontó ünnepség. Az ügetőverseny-pálya zsúfolásig telt, mintegy negyvenezer fő várt a nemzet „vezérére”, továbbá kétezer karszalagos rendező igazgatta az összegyűlt tömeget. A rendezvény tükrözte Gömbös stílusát, a brand tökéletes megvalósulása volt ez, mivel teátrális keretek között zajlott le. A Nemzeti Egység zászlóival, 200 tagú zenekarával és a nemzeti egység indulójára vonult fel Budapest polgársága, így nem volt hiány látványelemekből. Gömbös azonban a díszes, nemzeti színekben pompázó pult, és a „kerékbetört búzakalászos” zászlók mögött viszonylagos egyszerűséggel jelent meg. Díszegyenruháját ugyanis megint öltönyre cserélte, azonban a retorikája az „új stílusú” politika szellemében hangzott el: „Ennek a fővárosnak különféle pártállású rétegei vannak – mondottam az imént, és megmondom első és lényeges programomat: azt akarom és azt szeretném, hogy az én testvéreim megértik az én akarásomat, hogy ebben a fővárosban első sorban egy nagy nemzeti pártot kívánok, egy olyan pártot, amely a fővárosnak eddigi pártra szakadt, és így nagy alkotásokra képtelen életét nagy alkotások felé serkentse.”  Gömböst azonban könnyen ki lehetett zökkenteni a mondanivalójából, de jó retorikai, improvizációs képességeinek köszönhetően képes volt kezelni a helyzetet, és saját érdekére fordítani. Egy ismeretlen hang a titkos választójog éljenzésével zavarta meg a miniszterelnököt, aki erre így felelt: „ Ez az általános, titkos és egyenlő demokrácia, ez a nyugati demokrácia, ez a gersli demokrácia ez testvérek már egyszer elvezetett oda, hogy a nemzet majdnem elvesztett mindnet. Nem erről van most szó, sokkal lényegesebb kérdésről. Nem jelszavakról, amelyek már egyszer elpusztították a hazát, hanem alkotó, harmonikus egymás megértéséről. Az úgynevezett általános egyenlő és titkos gersli rendszer mindenütt a világon leáldozóban van, ennek helyébe mi az öncélú nemzeti gondolatot tesszük.”  A közönség viharos éljenzéssel fogadta a természetes, és némi humorral megtűzdelt szavakat, ami újra bizonyította Gömbös szónoki rátermettségét. A brand terjesztésének leghatásosabb időszaka volt ez, mivel ezek a körutak rengeteg új szimpatizánst állított Gömbös mellé, amit bizonyít az 1935-ös választás is, ahol elsöprő győzelmet aratott a Nemzeti Egység Pártja.
A miniszterelnök haláláról és temetéséről a híradó is tudósított , sőt a film teljes hosszát Gömbös karrierjének és halálának szentelték. A ceremónián tiszteletét tette Göring porosz miniszterelnök, Schuschnigg osztrák kancellár, Ciano olasz külügyminiszter, Mussolini, Gömbös példaképe pedig koszorút küldött. A temetésre hatalmas tömeg sereglett össze, és nem kisebb pompával búcsúztatták a miniszterelnököt. Az országházban felravatalozott Gömböst díszegyenruhás és lovas század kíséretében vitték át a Kerepesi temetőbe. A búcsúmenet már-már felvonulás jellegű volt az utcákat elárasztó tömeg, és a katonás fegyelemmel vonuló alakulatok végett. Gömbös „új stílusa” tehát még temetésében is megjelent, sőt még utána is néhány évig. Emlékére ugyanis a Döbrentei téren, Pásztor János által fehér márványból készült, díszmagyarban pompázó, egész alakos szobrot avattak. A szobor jól szemléltette a Gömbös brandet, azonban két év múlva merénylők a szobrot felrobbantották, ezzel is szembehelyezkedve Gömbös politikájával . 
Gömbös Gyula politikai kommunikációja valóban egy „új stílust” képvisel. Azonban ez nem csupán egy szempontot jelent, hanem több kommunikációs elem összekapcsolódásából alakult ki. Így tehát a Gerstlé-féle kommunikációs elméletben  megjelenő pragmatikus, szimbolikus és strukturális dimenzió egyszerre található meg a gömbösi kommunikációban. Sőt mind a három területet viszonylagos újítást visz véghez. A pragmatikus szint a Gömbös által alkalmazott szuggesztív, érzelmes, a nemzeti eszméktől átitatott politizálásban nyilvánult meg, ami a korban még az újdonság erejével hatott. A szimbolikus dimenzió a Gömbös által oly kedvelt teátrális elemekben, az ünnepélyes rendezvényekben és a feltűnő külsőségekben jelent meg, ami a korábbiakra szintén nem volt jellemző. A harmadik, strukturális dimenzió volt talán a legnagyobb újdonság, mivel Gömbös elsőként ismerte fel a rádióban rejlő lehetőségeket, továbbá olyan pártszervezetet hozott létre, ami sem azelőtt, sem napjainkban nem jellemző. Tehát láthatjuk, hogy az „új stílus” a különleges retorikai- és szervezőkészséget, illetve a megnyerő megjelenési formákat foglalja magába. Ezzel a brand eladhatóvá vált, és a politikai marketing is hatásosan volt képes működni, így válhatott előfutárrá Gömbös Gyula.