mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterToday63
mod_vvisit_counterYesterday93
mod_vvisit_counterThis week10931
mod_vvisit_counterLast week1676
mod_vvisit_counterThis month13524
mod_vvisit_counterLast month24168
mod_vvisit_counterAll days91521
We have: 4 guests, 3 bots online
Your IP: 23.22.76.170
 , 
Today: máj. 24, 2013

Egyetemi öltözködés

Olvasóink értékelése: / 0
ElégtelenKitűnő 

Fiatalság bolondság: avagy büszkék lehetünk a sokszínű egyéniségekre, akik sétálgatnak az egyetemi városban. Mert egyediek, különlegesek vagyunk azzal, hogy ahogyan mondják, messziről feltűnően egyetemistásan öltözködünk.


Az egyetemi öltözködés, mint olyan, leírhatatlan, nem egységesíthető, csak nagyvonalakban. Ennek oka a sokszínűség, a fiatalok széles rétű érdeklődési köre, megjelenése, igényei, stílusai, életfelfogásai. Azonban mindenki észreveszi az általános kategóriákat a mindennapokban, az utcán sétálva. Aki nyitott szemmel jár, az meg tudja állapítani nagyjából, hogy ki egyetemista, s ki nem. És hogy ennek mi az oka?
Nos, elég egyértelmű: egyetemistásan öltözködünk. Mégsem tudunk egységes skálát felállítani mindenkire vonatkozóan, hála istennek.

Azt hiszem, megemlíthetem az egyetemisták azon rétegét (most inkább a fiúkra vonatkoztatom) akik középiskolás éveiket Adidas és Nike pulóverekben, cipőkben, tehát sportos öltözékben töltötték. Felkerülve a nagy-nagy egyetemre, szeptembertől azon kapom magam, hogy jé, öltönyben és kalapban járnak. Szeretnének kitűnni, felvenni egy férfiasabb létet. Nincs ezzel semmi baj, talán kevésbé tartanám röhejesnek, ha lenne átmenet a két stílus között. Ez a hirtelen történő változás is azt takarja, hogy az egyetemre kerülés már egészen más jelenség, egy másik életciklus. Valahogyan mindenki érzi, hogy hirtelen felnőttesebben kell mutatkoznunk, meg kell tartanunk egy általános trendet, amit mi képviselünk. Igazándiból, ha leegyszerűsítjük: mindenki szeretné megmutatni, hogy ki is ő valójában. Gyakran ez nem úgy jön össze, ahogyan azt elképzeljük, hiszen az önmegismerés rögös útját még senki nem járta ki közülünk…

Vannak bizonyos általános skatulyák, amikbe mi, egyetemisták be lettünk osztva. Te már azok közé tartozol, akik felismerik, netán te is egy vagy közülük?
Esetleg bölcsészhallgató vagy, akit batikolt leplei, hosszú köpenyei tesznek érdekessé? Joghallgató vagy, aki a legmárkásabb öltönyben jelenik meg nap, mint nap? Lány joghallgató vagy, aki az egyszerű hétköznapokban minimum 10 centis magas sarkúval küszködsz a legújabb leopárd mintás felsődben a Mayo Chix-ből, ötvözve egy kis Play Boy nyuszis hajpánttal a hajadban?
Esetleg több órát töltesz el a tükör előtt egy átlagos nőnél, önmagadnak nem bevallott, de felismert metroszexuális vagy, aki alfahímnek képzelni magát?
Nem ismersz magadra?
Akkor hát te vagy az, aki megvan róla győződve, hogy van önálló stílusa, vagy netán talán lusta vagy a nagy öltözködésekre, inkább csak felkapod amit látsz és rohansz a villamosra?

Nos, a végtelenségig lehetne ragozni azt, hogy hány és milyen nagyobb egységekre lehet bontani az egyetemistákat öltözködés szempontjából. Persze kivétel nélkül sosincs szabály. Pár jellemzőbb tipikus stílust ragadtam ki, igyekezve szemléltetni a sokszínűséget, ami nagy valószínűséggel a későbbi életünkre is elmondható lesz. Megfigyelésem alapján a legtöbb egyetemistára elmondható, hogy valamiért, de szeretjük a dorkót. Szeretünk farmerben és dorkóban járni. Természetesen ízlések és pofonok kérdése e témakörben minden, azonban ez szerintem jellemző tendencia ránk nézve. 

Amit nagyon szeretek az egyetem e területében, az az, hogy talán ebben az időszakban teheti meg azt az ember a legkönnyebben, hogy azt vesz fel, amihez majdnem, hogy kedve támad. Példának okáért engem sose zavart, ha zöld harisnyát veszek fel lila felsővel, ámbár ez mást sokszor szemmel láthatóan felháborít. Mégsem tud érdekelni, ahogy sok mindenki mást sem. Mindannyian egy kialakulóban lévő, vagy már kialakult stílus vagyunk. „ A divat változik, de a stílus örök.”: nem hiába vált oly híressé Coco Chanel eme idézete, hiszen ha jobban bele gondolunk, igazságtartama végett helyt tud állni.  Elcsépeltnek, közhelynek nevezhető már Coco nagy mondása, de az egyetemi évek alatt alakulhat ki legkönnyebben az ember egyéni stílusa. Mivel már nem az anyukánk öltöztet minket (jobb esetben), ezért szükséges az, hogy kifejlődjön az öltözködés iránti igényünk, vágyunk. Az egyetemen láthatjuk a legszínesebb egyéniségeket, akik bátran vállalják önmagukat.

Végigsétálsz a Kárászon egy szép tavaszi napon, és ezerféle öltözéket, s ezzel együtt embert láthatsz. Van, aki rohanás közben sem engedi el a cigarettáját, van aki mekis fagyit nyal könyvlóbálás közepette. Más és más, s ettől szép az egész.
Nem hiába mondják azt, s valószínűsítem hogy te is sokat hallottad már azt, hogy az egyetemi évek a legmeghatározóbb évek. Mindegy, hogy azt mire vetítjük ki, de van benne igazság. Szokásainkat, baráti körünket, érdeklődésünket, s az öltözködésünket nagyban megszabja az, hogy egyetemen töltöttél x évet.

Mert az egyetem más, mint az élet többi területe: tele ragasztott lap-toppal se jelenhetünk meg munkavégzésünk során, de ezek az évek alatt kit érdekel? 


Elnagyzolva ezek azok az összetevők, amik megkülönböztetnek minket másoktól, s az is lehet, hogy a későbbi életszakaszainktól. Fiatalságunkat kifejezi az, hogy mit és hogyan veszünk fel. Szerintem ezek a legmegfelelőbb évek arra, hogy valóban azt vegyünk fel a hét akármelyik napján, amit csak reggel még félig felébredve kigondoltunk. Más esetben egy elvetemült buli után, amit csak találunk magunk körül…

Készítette: Szabados Blanka


(0 értékelés)
 
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookDiggUrlGuru.huBlogter.hu
JP-Bookmark