Szeretnék szárnyakat kapni,
S a világ végére szárnyalni.
Szeretnék térdelni az ég előtt
De hiába: a sors engem összetört…
Szeretnék megkönnyebbülni,
S végre önfeledten repülni.
Elfeledni minden problémámat,
S gondolataim erőre kapnának…
Szeretném már feldolgozni,
Mielőbb a múlton túllépni.
Szeretném, ha könnyíteni tudnám,
Hiszen tudom: még annyi minden vár rám…
Szeretnék magányban lenni
Gondolataimba révedni…
Kérlek, kicsit, csak néhány percre hagyj:
Szeretném látni még a csillagokat…


Szekeres Orsolya