Kevesen ismerik még ezt a remek filmet, amely egy lehetséges jövőképet fest számunkra.

Nagy rajongója vagyok a poszt-apokaliptikus filmeknek, ilyen alkotások után, valahogy jobban megbecsüli az ember a helyzetét, hogy csak nézője, és nem szereplője volt a történetnek, ezt a gyöngyszemet is ilyen címszó alatt találtam.
Elhatároztam, hogy nem írok részletekbe menően semmit, mert inspirálni szeretném a kedves olvasót, hogy szánjon erre a műre 105 percet az életéből.
Tehát 2027-et írunk, és a globalizáció olyan méreteket öltött, hogy különböző vallású, nemzetiségű, etnikumú embertömegek „támolyognak” országról-országra, a mérhetetlen szegénység, és bűnözés elől. A városokban mindennaposak a terror-támadások, és a rendet csak szigorú rendőri diktatúrával tudják fenntartani, ami nem ismer kegyelmet.
Ez még nem elég, a töménytelen környezetszennyezés hatására a nők az egész világon meddővé váltak, a legfiatalabb ember a földön is már lassan 20 éves, amikor irigyelve a nagy népszerűségét kora miatt, meggyilkolják.
Theodor ( Clive Owen ) - egykori ellenálló, és természetvédő - magányosan, és unottan kódorog a piszkos nagyvárosban. Régi szerelme, Julian ( Julianne Moore ) egy lázadó csoport feje, akik hatalmas kincs birtokába jutottak.
Ez egyben az emberi világ utolsó reménye, egy fiatal prostituált, aki hamarosan anyai örömök elé néz. Megkezdődik a kálváriája, amiben a férfi minden áron elkíséri, és megvédi az anyát, és magzatát, ami maga a csoda a terméketlen világban.
Közben a szörnyű elnyomás hatalmas összetűzésekhez vezet a rendfenntartó erők, és a lázadó csoportok között.
Egy borzalmasan lehangoló, és szürke világot fest nekünk a film, ami talán a legrealisztikusabb jövőkép, amivel valaha találkoztam. Semmi sem jó többé, a világ lakhatatlan, itt már tényleg ember-embernek farkasa, de mégis megjelenik az apró fény az alagút végén, amitől talán az emberiség, -mint egy kisgyermek- újjászülethet.

Készítette: Veres Imre