A januári nyelvtanulásom elég jól sikerült Dániában. A hónap végén viszont rengeteg időt kellett tölteni utazással, mert a nyelviskola és az egyetem nemcsak, hogy messze van egymástól, ráadásul más szigeten is található. Amikor megérkeztem a vasútállomásra, szerencsére a szaktársam várt engem. Viszont a kollégiumban nagy meglepetés fogadott...

Nem erre a látványra számítottam: egy nagy területen sok sorház. Mikor beléptem a szobába, nem sok mindent találtam benne. Takarót, párnát, ágyneműt nekünk kellett beszerezni, ahogy a konyhai eszközöket is.

Az első napom az iskolában ismerkedős nap volt. Délután a dán szaktársak csupán a sétálóutcán vezettek végig. Szívesen megnéztem volna a város fontosabb pontjait is, de azokat már nekünk kellett felfedezni. A következő napokban dráma- és énekóránk, majd jog, pszichológia és szociális munka óránk volt, ahol az önbecsülésre fektették a hangsúlyt, minden ekörül a téma körül forgott.

Február közepétől gyakorlatra jártunk egy héten háromszor. Mivel az itteni szakom a „Társadalmi nehézségekkel küzdő és kirekesztett fiatalok”, ezért ezekkel a 15-21 éves fiatalokkal dolgoztunk együtt áprilisig. Számtalan vidám percet éltünk át velük. Hogy miért voltak nehézségeik? Leginkább azért, mert vagy nem fejezték be az iskolát vagy nem tudták mit tegyenek az iskola befejezése után: dolgozzanak vagy tanuljanak, ha tanulnak, akkor merre orientálódjanak. A munkatársaim túlnyomó többségével nagyon jó kapcsolatot ápoltam. Még mostanában is kapok pozitív visszajelzéseket tőlük a munkámról és a személyiségemről.

Ezen a képen a csoportomat lehet látni, akikkel heteken keresztül dolgoztam


A gyakorlatunk március végén fejeződött be. Ekkor látogatott meg az egyik szegedi barátnőm is. Megmutattam neki Koppenhágát a kishableánnyal, és Legolandbe is eljutottunk. Nagy szerencsénk volt, mert féláron tudtuk a jegyet megvenni, emellett még az időjárás is kedvezett nekünk. Nem csak legóból készült szobrokat láttunk, hanem egy-egy várost is és természetesen a világ legismertebb épületeit is. Még a vidámpark részét is kipróbáltuk, amely természetesen benne volt az árban: kisvasutaztunk, hullámvasutaztunk, kenuztunk, csónakáztunk. Íme néhány kép:

Ezután a néhány feledhetetlen nap után újra visszatértem az iskolai életemhez. A szaktársaimmal egy csoportot alakítottunk és a szakmai gyakorlati helyünkön elvégzett munkára és megfigyelésekre alapozva készítettük el az esszénket, majd prezentáció segítségével bemutattuk a munkánkat. Ez egy vizsga volt a sok közül. A legközelebbi vizsga május közepén lesz, ahol szintén arról adunk számot, hogy hogyan tudunk dolgozni csoportban.

Az iskola és a csoportmunka mellett természetesen néha jut idő arra is, hogy megünnepeljük a szülinapokat vagy együtt főzzünk, esetleg együtt eltöltsünk egy-két görbe estét. Habár most a vizsgákra készülés miatt nincsen sok időnk az efféle szabadidős tevékenységekre, annyi biztos, ha végzünk ezzel a szemeszterrel, azt méltóképpen fogjuk megünnepelni.


Máté Ibolya