Amikor először meghallottam ezt a szót, fogalmam sem volt róla, hogy mit takar. Utánakerestem az interneten, és meglepődve tapasztaltam a találati eredményeket. Hason fekvés különféle helyeken? Micsoda? Írásomban ennek jártam mélyebben utána,
hogy honnan ered, egyáltalán pontosan mi is az a planking?

Ha kiindulunk az angol szó jelentéséből, akkor „deszkázást” jelent. Itt most nem a gördeszkázásra gondolok, ugyanis eddig ebben a jelentésében ismertük a szót, hanem „imitálni a deszkát”, azaz egy falapot, vagy ha jobban tetszik, egy deszkát „alakítani”. A lényeg, hogy minél szokatlanabb helyen kell hason feküdni. Nem ám csak úgy, ennek is megvannak a szabályai. Ezek a következőek: fekvés arccal lefelé, kezek kinyújtva szorosan a test mellett, ujjak összezárva, lábak nyújtott állapotban szorosan összezárva, lábfejek kinyújtva, a folyamat végén pedig minden esetben nevet kell adni az erről készült fotónak és fel kell tölteni az internetre, célszerű a planking.hu weboldalra, hiszen ez az úgynevezett hivatalos oldala ennek a „sportnak”.

Hogyan is született? Sokan vitatkoznak a pontos kialakulásáról, azonban amiben mindenki egyetért, hogy 1997-ben Gary Clarkson és Christian Langdon két angol fiatalember kezdte el a játékot "the lying down game" néven. Ezt követően Európában és Japánban is elterjedt, sőt még Koreában is akadtak követői. A planking nevet azonban csak 2011-ben az ausztrál Gladstone városában kapta meg. 2011. május 15-én Acton Beale, egy 20 éves fiatalember lakásának hetedik emeleti erkélyének korlátján plankingelt, amikor lezuhant és nem élte túl. A sors fintora, hogy ennek hatására járta be a hír a világsajtót és ez irányította a figyelmet a planking játékra. Magyarországon 2011. május elején kezdett terjedni a planking, amelyre pár hét alatt több közösség verbuválódott és a média is aktívan foglalkozott vele.

Napjainkban a plankingnek külön weboldala van, külön Facebook csoportja, Planking Hungary néven, mely több, mint 1100 lájkkal büszkélkedhet, de az is elegendő, ha bárki beírja a keresőbe ezt az egyetlen egy szót, és tucat számra jönnek a találatok, külföldi és magyar oldalakról egyaránt. Számomra kicsit furcsa, hogy hirtelen ekkora népszerűsége lett ennek, bár tudom, hogy a legtöbb dolog nyugatról áramlik be, meg azt is, hogy a hülyeség mindig ragadós. Bár kétségtelen, hogy két álló rendőrautón hasalni fizikailag nem veszélyes, mégis jó móka „beinteni a fakabátoknak”. Az már más kérdés, hogy mit szólnak a rend őrei, ha meglátják az embert hasalni az éppen előtte fényesre polírozott motorháztetőn.

Azonban a jelenségnek pszichológiai/szociológia okaira is bukkantam a keresgélés közepette, amely szakszerűbb választ tud adni a felkapottságára. Karafiáth Balázs kommunikáció kutató szerint a planking egy tipikus „internetes mém”, azaz másolással terjedő magatartásforma. A másolás iránti vonzódás emberi alaptulajdonság, ami a faj fennmaradásában játszott szerepet: ha valaki egyszer ügyesen cselezte ki a kardfogú tigrist, a többiek sikerrel hasznosították az ellesett mozdulatot. Belső késztetést elégít ki tehát a másolás - ezért is lehetnek sikeresek a mai mémek is. Az egyéni kreativitással mutált utánzás egyébként közösséget épít, hiszen a lemásolt viselkedéssel a másoló csatlakozik egy csoporthoz - ezért is virágzik a mémkultúra a társas média korában. Aki tíz éve plankingelt, legfeljebb barátaival oszthatta meg a vicces képeket, most viszont a Facebook és társai globális terepet adnak a hasonló viselkedésformáknak.
Végezetül pedig a legújabb mémről, amely hódítani kezdett a világban. „Függőleges planking” névvel illetik, azonban nekem van rá egy jobb szavam: „WC planking”. Most azt hiszi az olvasó, hogy viccelek, pedig szó sincs róla. Utána lehet keresni, hogy létezik, amiről beszélek, a planking egyik formája, azzal a sajátossággal, hogy a cikk elején említett szabályokon kívül van még egy: a fejnek a WC kagylóban kell lennie. Itt elképzelem a kedves olvasó ledöbbent arcát, ezért egy képet is mellékelek, ennek bizonyítására.

Racionális magyarázatot erre nehéz találni, így nem is teszek erre kísérletet, számomra ez az „egy bolond százat csinál” effektus. Egyénfüggő, hogy kinek mi a véleménye erről az egészről, amiről írásom szólt, így a „tutit” nem is tudom megmondani, mert én sem tudom, annyi biztos, hogy ez nem az én műfajom, annak ellenére, hogy magam is jót mosolygok az erről készült képeken, de úgy vélem, hogy lenne hasznosabb módja is a másik másolásának, ha már valóban erre vágynak sokan. Eléggé új jelenségről van szó, így a kérdés is nyitott marad, hogy jó-e ez, vagy nem, valakinek tetszik, valakinek nem, egyesek jó szórakozásnak tartják, mások egy újabb értelmetlen dolognak, ami a fiatalok között hódít. Nekem is megvan a magam véleménye róla, az olvasó is döntse el, hogy melyik táborhoz tartozik szívesebben.


Készítette: Maróti János