A Teleki Kollégium Szeged belvárosában helyezkedik el, viszonylag csendes és jól szituált helyen. Ebben a diákotthonban nagy számmal a Juhász Gyula Pedagógusképző Karának hallgatói tengetik mindennapjaikat, de kis arányban megtalálhatóak itt a Természettudományi és a Bölcsészkar diákjai is. Mint afféle egyetemi hallgatónak, nekünk sem unalmas az életünk ebben az öt és félemeletes épületben.

Ez a negyedik szemeszterem a Juhász Gyula Pedagógiai Karon, és bátran mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy ide jelentkeztem, ahogy azt sem, hogy a Teleki lett a második otthonom.  Könnyű volt megszokni, hogy ez egy egyetemi és nem középiskolai létesítmény, és több szabadságunk van, mint gimnazista vagy szakközépiskolás korunkban. Itt saját magunkért vagyunk felelősek. A hallgatók jól érzik magukat, ha tudnak alkalmazkodni a körülményekhez és tudják tolerálni azokat a fiatalokat, akik nem képesek vagy nem akarják megtalálni a helyüket a kollégiumi társasági életben.

Találkoztam néhány kollégistával, akik nem voltak megelégedve a portás néni munkájával. Szerintem minden csak a hozzáálláson múlik. Ha megadjuk az alapvető tiszteletet feléjük, akkor ők is másképp fognak az adott személyhez hozzáállni. Ez a személyes tapasztalatom.
A másik probléma, hogy a hallgatók egy része a szorgalmi időszakban a fiatalsága adta lehetőségeit szereti kihasználni, és nincs tekintettel arra, aki éppen a másnapi előadására készül vagy a nap fáradalmait próbálja kipihenni. Sajnos ez egy nehéz probléma, melyet a szintfelelősök vagy a portás nénik próbálnak megoldani, végső esetben (ritkán fordult elő) a rendészek intézkedésére számíthatunk.

Kik azok, akik próbálják a kollégium életét megszínesíteni? Először is az igazgatóság a sárga színű csekkekkel.  Valójában az igazgatóság és a Kollégiumi Bizottság. Ebben a csoportban 12 fő munkálkodik azon, hogy a bentlakók jól érezzék magukat. A tisztségek a következőek: elnök, KB titkár, szintfelelősök, műszaki, gazdasági, sport és kulturális referens. Az ő feladatuk megszervezni a különböző rendezvényeket, mint például a Teleki-nap, a Mikulásozás, vagy akár a Gólya-nap. Ezenkívül tartják a kapcsolatot a kollégisták és az Igazgatóság között. Ha eljön a következő tanév felvételi ideje, próbálják összeegyeztetni a különböző kéréseket, amelyek a szobákra, esetleg a szobatársakra vonatkoznak és rangsorolják a hallgatókat aszerint, hogy ki az, aki a kollégiumi kötelezettségeit teljesítette, valamint akivel nem volt probléma az elmúlt egy félév/év során. Ha valami probléma üti fel a fejét „házon belül”, akkor összehívják a Bizottságot és megbeszélik a fennálló kérdést.

Mi az Igazgatóság feladata? Elsősorban a hallgatókkal kapcsolatos ügyek intézése: felvételi, csekkek rendelése, csekkek ellenőrzése, a kötelező díjak (pl. Kulturális alap) beszedése, különböző kérések teljesítése, a Kollégiumi Bizottsággal való együttműködés. Ha valakinek tanácsra lenne szüksége, akkor szívesen látják őt az irodában. Továbbá a kollégiumi pénzügyeit rendezik és a szállóvendégek kéréseit fogadják.

Kollégistának lenni egy életérzés. Ugyanúgy vannak benne pozitív és negatív pillanatok is. Évek múlva az olyan dolgok is megszépülnek, mint a kollégium mögötti iskola tanulóinak mindennapos lármája, mint a tusolóból elfogyott meleg víz, vagy mint a szomszéd kollégium szerenádja. Ezernyi barátság és ismeretség köttetik itt, melyek évek múltán sem múlnak feledésbe, melyek egy életre szólnak.

Máté Ibolya