Motoros képességek

  • Fogalma, felosztása, a kondicionális, koordinációs képességek, az ízületi mozgékonyság fajtái
  • Motoros képességek
  • A motoros képességek valamely mozgásos cselekvés (teljesítmény) végrehajtásának feltételeiként foghatók fel, amelyek visszavezethetők a születéskor genetikailag meghatározott és a fejlődés során szerzett, tanulás útján elsajátított összetevőkre. Veleszületett adottságokra épülve, különböző tevékenységek végzése során, tanulási, gyakorlási folyamatokban fejleszthetők, illetve bontakoztathatók ki.
  • A motoros képességek csoportjai:
  • kondicionális képességek
  • koordinációs képességek
  • ízületi mozgékonyság

A kondicionális és koordinációs képességek, valamint az ízületi mozgékonyság - különböző szinteken ugyan, de - minden mozgásos cselekvés végrehajtásában egységesen vannak jelen.

  • A motoros képességek csoportjai:

Szoros kölcsönhatás fűzi össze őket, ami azt jelenti, hogy erre a testi fejlesztési folyamatok tervezésekor tekintettel kell lenni.

A kölcsönhatáson kívül egymásra épülés is jellemezheti kapcsolatukat. Például a koordinációs képességek meghatározott szintjét feltételezi az optimális ízületi mozgékonyság fejlesztése.

  • Kondicionális képességek

A sportteljesítmény feltételeként szereplő testi képességek azon csoportja, amelyekbe az erő, a gyorsaság és az állóképesség tartozik.

A motoros képességek azon csoportja, amelyet főként energetikai tényezők határoznak meg. A motoros képességek más alkotóelemeivel összefüggésben meghatározzák a mozgásos teljesítmények színvonalát.

  • Kondicionális képességek

Olyan személyiség-összetevők, amelyek részben genetikai meghatározottság alapján adottak, ugyanakkor gyakorlással, edzéssel, az egyénhez igazított terheléssel formálhatók, alakíthatók.

Az eredményesség érdekében szükséges az egyén közreműködési készsége (teljesítőkészsége), aktív részvétele és motiváltsága is.

  • A kondicionális képességek kölcsönhatása
  • Izomerő

a külső erők és a mozgás közben fellépő erők, ellenállások legyőzésének képessége az izomzat aktív erőkifejtésének (rövidülés és feszültségnövekedés) segítségével.

Az izom-összehúzódás szerint lehet izotóniás (amikor az izom összehúzódik), izometriás (amikor az izom megfeszül) és auxotóniás (amikor az összehúzódás mértéke változik).

  • Az oktatás és a testi fejlődés szemszögéből megközelítve az erő fajtái

Maximális erő, azaz izomerő, amelyet az egyén maximális számú működési egység egyidejű aktiválódása révén képes kifejteni.

Gyorserő (gyorsasági erő) az ideg-izom (neuro-muscularis) rendszernek az a képessége, amely lehetővé teszi viszonylag nagy ellenállások magas kontrakciós (izom-összehúzódás) gyorsasággal történő legyőzését.

Az erő-állóképesség a hosszantartó erőkifejtéseket igénylő mozgásoknál a szervezet (izomzat) elfáradással szembeni ellenállásában fejeződik ki.

  • Gyorsaság

A gyorsaság a mozgások adott feltételek melletti nagy sebességű végrehajtását jelenti. Az a képesség, amely lehetővé teszi egyrészt a legnagyobb sebességgel történő haladást, másrészt a különböző cselekvésformák - a technikai követelményeknek és az eredményes végrehajtás feltételeinek megfelelően - lehető legrövidebb idő alatti végrehajtását.

A gyorsaság fajtái a mozgásgyorsaság (lokomotorikus gyorsaság), a gyorserő, a gyorsasági állóképesség, a reakciógyorsaság és a helyzetgyorsaság.

 

  • Mozgásgyorsaság (lokomotorikus gyorsaság), gyorserő

A mozgásgyorsaság (lokomotorikus gyorsaság) az embernek az a képessége, amelynek segítségével a ciklikus mozgásokban a lehető legnagyobb sebességgel halad előre. A maximális sebesség elérésére ezt megelőző maximális gyorsulásra van szükség.

A gyorserő a nyugalmi helyzetből induló erős gyorsulást jelenti. A gyorsulási képesség nem azonosítható a gyorsasági képességgel.

  • Gyorsasági állóképesség, reakciógyorsaság

A gyorsasági állóképesség arra ad lehetőséget, hogy a maximális vagy ahhoz közeli sebességgel viszonylag hosszantartó, ismételt izommunkára legyen képes az egyén.

A reakciógyorsaság esetében megkülönböztethető az egyszerű és az összetett forma. Egyszerű reakciógyorsaságot igényelnek a rajtok, az ismert jelekre történő válaszreakciók, míg összetett reakciógyorsaságot jelentenek például a páros viadalok (vívás, tenisz stb.), amikor az ellenfél védekezési válaszjelzései támadási információt hordoznak.

  • Helyzetgyorsaság

A helyzetgyorsaság a helyzetfelismerés gyorsaságában nyilvánul meg, a kreatív gondolkodású sportolók sajátja, azonnali gyors cselekvést, valamint a sikeresség szempontjából a szituációnak legmegfelelőbb döntéshozatalt, választást eredményez.

  • Állóképesség

A szervezet fáradással szembeni ellenálló-képességét hosszan tartó sportbeli erőkifejtéseknél állóképességnek nevezzük. Az állóképes egyén viszonylag magas intenzitással hosszú ideig képes munkát végezni. Az állóképesség színvonala mindenekelőtt a keringési és légzésszervek, az anyagcsere és az idegrendszer működésétől függ. Lényeges feltétele a szervek és szervrendszerek koordinált működése.

  • Hosszú és középtávú állóképesség

A hosszú távú állóképesség a teljesítményekben a 15-30 perc feletti erőkifejtésekre jellemző. Meghatározó tényezője az időegységre eső oxigénfelvétel nagysága, vagyis az aerob-kapacitás.

A középtávú állóképesség a 2-9 perc feletti erőkifejtéseknél jelentkezik. Ennél az alap-állóképességi fajtánál a „látszat steady state" állapot áll fenn, amely mérsékelt oxigénadósságot jelent, vagyis a mozgás végrehajtásakor részben anaerob (oxigén nélküli) folyamatok játszódnak le a szervezetben.

  • Rövid távú állóképesség

A rövid távú állóképesség 45 sec és 2 perc közötti teljesítményekhez szükséges képesség. Magas szintű aerob és maximális anaerob kapacitással jellemezhető.

  • Koordinációs képességek

Valamely mozgásos teljesítmény (sportteljesítmény) feltételeiként értelmezhető motoros képességek azon csoportja, amelyek a mozgásvégrehajtás minőségében, a gazdaságos energia-felhasználást eredményező mozgásban, valamint a cselekvéstanulás sikerességében jutnak kifejezésre.

A mozgáskoordináció funkciójának megfelelő képességek. Tulajdonképpen olyan sajátos feltételrendszert alkotnak, amely fontos szerepet játszik a mozgásszabályozás létrejöttében, adott feltételeknek megfelelően.

  • Mozgáskoordináció

Mozgáskoordináció alatt a mozgásfázisok összerendezését, a részmozdulatok együttesét, sorrendjét, illetve a gyakorlatanyag vagy sportág sajátos követelményei szerinti összekapcsolódását, összekapcsolását értjük.

A mozgáskoordináció létrehozásában a szervezet információforrásokból gyűjt jelzéseket, ezért fontos tudni, hogy milyen receptoroknak, érzékszerveknek és szervrendszereknek, analizátoroknak van szerepük a folyamatban.

  • Koordinációs alapképességek

mozgásszabályozó képesség

mozgásalkalmazkodó és mozgásátállító képesség

mozgástanulási képesség

A három alapképesség tovább bontható azon képességekre, amelyek a mozgáskoordinációt elősegítő, különböző analizátorok által nyert információk alapján eredményezik az összerendezettséget.

  • Egyensúlyozó képesség

Az egyensúlyozó képesség az a koordinációs képesség, amely a nagyon kicsi alátámasztási felület (például felfordított pad) vagy nagyon bizonytalan egyensúlyi viszonyok (fordulatok, forgások) közötti mozgásfeladatok célszerű és gyors megoldásának feltételét képezi. Ez összességében az egyensúlyérzékben fejeződik ki.

  • Téri (térbeli) tájékozódó képesség

A téri (térbeli) tájékozódó képesség lehetővé teszi az egyén térben és időben történő feladatainak célszerű, a követelményeknek megfelelő koordinálását. Kialakításában részt vesznek a látási és hallási, valamint a tapintási és kinesztetikus analizátorok is, amelyek komplex módon történő megjelenése hozza létre ezt a képességet.

  • Ritmus-, reakció- (reagáló-) képesség

A ritmusképesség a mozgásfolyamatok időbeli, dinamikai rendjének felfogása, a mozgásokban rejlő vagy előre megadott ritmus érzékelése, annak a mozgás végrehajtásában való megjelenítése. Valamennyi testgyakorlat végrehajtásában és sportág mozgásanyagában megtalálható.

A reakció- (reagáló-) képesség sajátos képesség, amelynek segítségével a környezetből érkező ingerekre és információkra megfelelő gyorsasággal és célszerű cselekvésekkel képes válaszolni az egyén. Egyszerűbb és bonyolultabb formái az élet és a sporttevékenység területén is jelen vannak, az azonnali válaszreakciót kiváltó ingerektől (például rajtok) egészen a döntést igénylő, percepciót feltételező reakcióig.

  • Mozgásérzékelés (kinesztézis)
  • A mozgásérzékelés (kinesztézis) a koordinációs képességek azon fajtája, amely az izomfeszülés és -ellazulás fokát jelző információk érzékelése útján kinesztetikus differenciáló képességben nyilvánul meg. Ez a képesség segíti hozzá az egyént a mozgások pontos és gazdaságos végrehajtásához, valamint a szükségtelen és felesleges erőkifejtések kiküszöbölésével a könnyedség során létrejövő mozgásélmény kellemes érzéséhez.
  • Gyorsasági és állóképességi koordinációs képességek

Teljesítmény-meghatározó koordinációs képességek a gyorsasági és állóképességi koordinációs képességek. Ezek a bonyolult, időkényszer alatt végrehajtandó mozgáscselekvések esetében, illetve a hosszantartó erőkifejtéseknél játszanak lényeges szerepet.

  • Ízületi mozgékonyság

Az ízületi mozgékonyság az a motoros képesség, amelynek segítségével a különböző mozgásokat - az anatómiai korlátok határain belül - erőkifejtés révén nagy mozgásterjedelemmel lehet végrehajtani. Szinonim értelmezése a hajlékonyság, amely lehetővé teszi az ízületek nagy határok közötti mozgásait, a kötőszövetek és izmok nyúlékonyságát, rugalmasságát.

  • Az ízületi mozgékonyság fajtái
  • Aktív, passzív hajlékonyság

Amikor az egyén saját izomerejét használja fel az ízületben létrejövő elmozdulásra (például láb- vagy karemelés), akkor aktív hajlékonyságról beszélünk. Abban az esetben, ha saját testtömegét használja például a lábterpesztés kiterjedésének növelésére (lásd spárga), vagy ehhez külső segítséget (a társ tolja lefelé) vesz igénybe, passzív hajlékonyságról beszélünk.

  • Aktív, passzív hajlékonyság

Az aktív és passzív ízületi mozgékonyság is függ az ízületi szalagok elasztikusságától, rugalmasságától. Ez azonban önmagában nem elegendő, szükséges az ellazulási készség kialakítása is, amely az izmok elernyesztési képességében, lazán tartásában nyilvánul meg.