Táj- és Környezetesztétikai Kutatócsoport

Dr. Karancsi Zoltán

karancsi@jgypk.szte.hu


Tagok:

A JGYPK oktatói:

Dr. Szalma Elemér főiskolai docens

Dr. Korom Annamária adjunktus

Oláh Ferenc adjunktus

Hazai külsős tagok:

Dr. Horváth Gergely nyug. főiskolai tanár (ELTE)

Hornyák Sándor Ph.D doktorandusz (SZTE, ATIVIZIG)



A műhely kutatási témája

A kutatás előzményei:


Minden emberi tevékenység, legyen az munka vagy szórakozás valamilyen környezetben zajlik, ezért sem mindegy, hogy környezetünk milyen állapotban van. Tevékenységünkkel nem csak mi hatunk környezetünkre, a környezetünk is hatással van közérzetünkre, egészségünkre. Lelki és fizikai állapotunk pedig nagyban befolyásolja tevékenységeinket, kreativitásunkat.

Fontos, hogy környezetünk változásait folyamatosan figyelemmel kísérjük, ha szükséges lassítsuk vagy megállítsuk azokat a folyamatokat, amelyek vizuális konfliktusok kialakulásához vezetnek, illetve negatív hatást gyakorolnak ránk.

A táji elemek sok szempont szerinti vizsgálatával, azok kölcsönhatásainak elemzésével számos tudomány foglalkozik behatóan, ugyanakkor a táji megjelenés (a tájkép) és a beépített környezetek látványelemeinek (a településkép) tudományos vizsgálatára eddig kevés figyelmet fordítottak hazánkban.

Földrajzi környezetünket minden esetben először vizuális észleléssel érzékeljük, ezért kiemelkedő jelentősége van annak, hogyan jelenik meg előttünk a táj (település) vagy annak részlete. Természetes vagy mesterséges környezetünk változása annak látványának javulásában vagy romlásában is nyomon követhető. Környezetünk vizuális állapota hatással van az ott élők hangulatára csakúgy, mint ahogy tükröződik az oda látogatók számában is, tehát a látvány turisztikai vonzerőként, vagy éppen turizmust visszatartó tényezőként is említhető.


A tájkép a táj legjellegzetesebb, ugyanakkor összetettsége, szubjektív megítélése miatt a legnehezebben definiálható jellemzője. Nem véletlen, hogy csak a 19. század második felében kezdődött meg a tájak, tájképek tudományos igényű értékelése. A tájkép-értékelési módszerek kifejezetten a táj esztétikai értékét igyekeznek meghatározni, elsősorban a tájkép „kvalitásainak” minősítésével. A tájképi „szépség” megítélése azonban nehezen objektivizálható. A különböző vélemények nemcsak az esztétikai értékelés szubjektivitásával, de a tájértelmezések különbségeivel is magyarázhatók. A tájtudományok – tájföldrajz, tájökológia, tájépítészet - esztétika értelmezésében is a vizualitásnak van legnagyobb jelentősége. Az esztétika kifejezés görög „aiszthétisz” szóból ered, amely eredetileg észlelést, érzékelést jelent. Ez az érzékelés összetett folyamat, melyben jelentősége van valamennyi érzékszervünkkel végzett belső „képalkotásnak”. Bár mindennek csak egy része a különböző tárgyak, objektumok, formák, jelenségek ténylegesen képként történő befogadása, mégis a tájkép észlelése során természetesen a szemnek (látásnak) van legnagyobb jelentősége (ízlelés: 1%; tapintás: 1-5%; szaglás: 3-5%; hallás: 7%; látás: 87%!). Utóbbira a „vizuális esztétika” fogalmát használjuk, mely egyértelműen a látványra, a látható jelenségek érzékelésére koncentrál.

Tájészlelésünket nagyban befolyásolják érzelmeink, képzettségünk, kulturális közegünk és tapasztalataink. Bár mindannyian egyéni módon tekintünk a tájra, a szemléletben megmutatkozó különbségek tendenciájukat tekintve mégis bizonyos általános vélemény- és normahatárok között vannak.

Igaz ugyan, hogy az emberek esztétikai érzékenysége különböző, de a táj(kép) valamilyen módon mindannyiunk számára fontos. Minden táj, minden hely, ahol élünk. Tevékenységünkkel képesek vagyunk kisebb nagyobb mértékben megváltoztatni a tájat (környezetünket). A tájkép elődeink hosszantartó évezredes tájformáló tevékenysége során alakult ki. A mai táj – és annak vizuális megjelenése a tájkép – tehát történeti folyamatok eredményeképpen jött létre. Az így létrejövő táj tekinthető egyfajta arcképnek; a tájat létrehozó, azt alakító ember „önarcképének”.

Nemcsak az ember befolyásolhatja a táj megjelenését, fejlődését, a táj is hatással van ránk. Mi is képesek vagyunk változni, amikor megtapasztaljuk a fantasztikus kilátást a hegy tetején, vagy sétálunk egy tengerparti őserdőben, vagy akár ülünk egy padon egy nyilvános parkban. Érezhetjük magunkat feldobódottnak vagy akár letörtnek az alapján, amit látunk. A tájkép látványának lehet egyrészt tisztán esztétikai hatása, másrészt mélyebb, a hely szelleméből adódó hatása, amit Genius Loci-nak nevezünk. Minden emberre különleges hatást gyakorol, amikor megáll a Grand Kanyon peremén, megpillantva a közel két kilométeres mélységben kanyargó Colorado folyót. Az embert a természet évmilliókon át tartó munkájának eredménye nyűgözi le, változatos formakincseivel, színeivel. Sehol a Földön nincsenek ilyen méretű lepusztulási felszínek, ahol az ember valóban jelentéktelennek érezheti magát a természet óriás formái között.

Mindannyian különböző módon használjuk a tájat. A favágó a fák kivágásával keresi a napi betevőjét. A városlakó, aki nem él közvetlenül a földből, ezért nem is érzi azt a szoros kapcsolatot a földdel, mint egy földműves. Az erdei és hegyi tájak úgy jelennek meg, mint azok a helyek, ahová a stresszes városi élet elől menekülni lehet, és ami teljesen más, mint a munkahely, vagyis kikapcsolódásra ideális. Ez azonban nem volt mindig így. A középkor utazói rettegtek, amikor kocsijukkal zötykölődtek a hegyi tájak veszélyes útjain. Babonás félelemmel viseltettek minden természeti jelenség iránt, amit nem tudtak megmagyarázni. Gonosz erőket véltek felfedezni a hirtelen támadt zivatarban, villámlásban, mennydörgésben. Képzeletükben szörnyek, rablók népesítették be a sűrű, sötét erdőket, ezért eszük ágában sem volt, hogy utazás közben gyönyörködjenek a természet szépségeiben. Erre a tudományok fejlődéséig, a korszerű, biztonságos utak megépítéséig, a területre irányuló turizmus megindulásáig kellett várni. Ezért a hegyi környezet szépségeinek újrafelfedezése, csak a 19. század végére tehető.

Az emberek egy másik csoportja a vadsággal, a természetes értékekkel szemben a beépített, kulturális értékekben gazdag, ember uralta városi tájat értékelik magasabbra. Ők azok, akik szívesen sétálnak a különböző korú (stílusú) épületek között, múzeumokat járnak végig vagy csak egy kávéházban (sörözőben) múlatják az időt. Megkóstolják a helyi különlegességeket és gyakran elegyednek szóba idegenekkel.

A táj- (környezet) esztétikának a látvány „szépségének” elemzésén túl feladata a táj (környezet) érzékelésének, befogadásának, vagyis a táj (környezet) észlelés teljes folyamatának vizsgálata.

Az Európai Táj Egyezmény (ETS No 176) is kimondja, hogy a táj az emberek által érzékelt területet takar. Az érzékelés eredményeként létrejövő tájkép pedig nem más, mint a látóhatár kiterjedéséig vizuálisan érzékelhető tájalkotó elemek formákkal és színekkel jellemzett együttese.

Az értékelés, védelem, jogi szabályozás jelenlegi hiánya miatt a látvány, a tájkép az egyik legrohamosabban pusztuló környezeti erőforrás.

A tájképre, mint „korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásra” eddig nem fordítottunk kellő figyelmet. Ennek az lett a következménye, hogy a tájképet módosító hatások vizsgálata nem került be a vizuális környezetet érintő legtöbb döntésbe: így kimaradt a gazdaságossági számításokból, a beruházások hatáselemzéseiből, a terület- és településrendezési tervekből. A tájkép ugyanakkor, mint gazdasági erőforrás – elsősorban a turizmus révén –, felértékelődik és egyre nagyobb hangsúlyt kap.

A tájképvédelem fontosságát és holisztikus jellegét mi sem mutatja jobban, minthogy a fogalom számos hazai alapvető jogszabályban megtalálható. A tájképvédelem nevesítve van a természetvédelmi törvényben (1996. évi LIII. tv.), a kulturális örökségvédelmi törvényben (2001. évi LXIV. tv.), az erdőtörvényben (1996. évi LIV. tv.), az épített környezet alakításáról szóló törvényben (1997. évi LXXVIII. Tv.), és a környezeti hatásvizsgálatról szóló kormányrendeletben (314/2005. korm. rend.). A tájképpel, tájesztétikával kapcsolatos legátfogóbb hazai dokumentum a MSZ 20372:2004 sz. szabvány (Természetvédelem. Tájak esztétikai minősítése), amely tartalmaz ugyan tájalkotó elemekre bontott esztétikai értékelést, de általánosságánál fogva nem alkalmazható minden tájképi vizsgálatnál.

Az Európai Táj Egyezmény (2007. évi CXI. törvény) Preambuluma megállapítja, hogy a „táj egyformán fontos része az emberek életminőségének mindenhol: városban és falun, leromlott és kiváló állapotú területeken, a különlegesen szépnek tartott és ilyen adottság nélküli helyeken”. Az egyezmény elvárásként fogalmazza meg, hogy a tájvédelem eredményeképpen az aláíró országok lakossága a „kiemelkedő értékű tájakban gyönyörködhessen”. A tájképvédelem területén előírja, hogy az aláíró országok szakemberei elemezzék és értékeljék tájaikat. Az egységes területalapú támogatásokról és az egyes vidékfejlesztési támogatásokról szóló (1782/2003/EK rend., 32/2010. (III. 30.) FVM rend.) rendelet a tagországok hatáskörébe utalja a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) minimális követelményrendszerének megállapítását. A IV. melléklet (Művelés minimális szintje) előírja „a tájképet alkotó természetes elemek megőrzését”. A „tájképet alkotó elemek” között a kunhalmok, a földvárak és a gémeskutak is megőrzésre méltó elemként szerepelnek. A hosszú távú cél itt is az lenne, hogy a fent említett elemeken kívül az összes tájképileg értékes elem (pl. egyedi tájérték) támogatható legyen.

A hagyományos tájkép védelme, a jellegzetes tájkarakter megőrzése a műemlékvédelem, az építészet, a turizmustudomány és a területfejlesztés-környezettervezés egyre fontosabb területévé válik.

Az elméleti tájértelmezések különbözősége ellenére számos európai országban végeznek gyakorlati szempontú tájképértékeléseket. Az EU által előírt környezeti hatásvizsgálatok részeként vizuális esztétikai hatásvizsgálatokat kell végezni infrastruktúra fejlesztéseknél. Az Egyesült Királyságban kétévente jelenik meg a vizuális esztétikai vizsgálatok végzésének útmutatója, amely mindenfajta területi tervnél, területfejlesztési munka megalapozásánál segíti a vizuális esztétikai értékek védelmét (The Landscape Institute 2003). Franciaországban szisztematikusan, monitoring jelleggel tájfotózásokat végeznek tájarchívum készítéséhez.

A tájképértékelések sajátos módszerét képezik az USA-ban a nyolcvanas években kifejlesztett közgazdasági jellegű módszerek, ahol a tájkép (a látvány) mint pénzben kifejezhető érték jelenik meg (fizetési hajlandóság). Az ingatlanok adásvételéből származó adatok alapján az ingatlanok értékének 4-5%-át a látvány „minősége” határozza meg.

A tájképnek, a táj látványának minősítése ugyanakkor nem függetleníthető a szubjektivitástól, a „tetszik, közömbös vagy nem tetszik” véleményalkotástól. A szociológiai, környezetpszichológiai jellegű megközelítések a látványra alapozott tájminősítő mérőszámokat használják az értékelésekre. Az értékelés során a megkérdezett laikusok számára tájképeket vetítenek, amelyeket különböző paraméterek szerint minősíteni kell. A szubjektivitás kiküszöbölésére nagyobb statisztikailag is elemezhető csoporton végzik a kísérletet. A közgazdasági módszereknél objektívebb mérőszámokat eredményez, ha a tájat alkotó elemek, tájrészletek külön-külön értékelésén keresztül történik a tájkép egészének minősítése

A látvány (a tájkép) olyan köztulajdon, nemzeti kincs, amelynek vizsgálatával, értékelésével, védelmével, fejlesztésének kérdéseivel tudományos szinten is szükséges foglalkozni.


A kutatócsoport vizsgálati területei:

A tájkép és a településkép vizsgálata, tipizálása, azok változását előidéző tényezők felmérése, értékelése. Az esztétikai értékek objektivizálása (kvantifikálása). Vizuális konfliktusfelmérés, megoldási javaslatok (tervezés). Látványtérképezés.



Publikációk

Korábbi, a témában megjelent publikációk:

Karancsi Z. 2004. A tájesztétika jelentősége. Tájökológiai Lapok. 2 (2): pp. 187- 194.

Kiss, A. – Sümeghy, Z. – Czinege, A. – Karancsi Z. 2005. Wine and land Use in Nagymaros, Northern Hungary: a Case Study from the Danube Bend. Acta Climatologica Et Chrologica, Universitatis Szegediensis, Tom. 38-39, pp. 97-109

Karancsi Z. – Horváth G. – Oláh F. 2005. Tájesztétikai vizsgálatok egy határ menti védett területen. Határok és Eurorégiók Nemzetközi Konferencia Kiadványa. SZTE TTK Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék, Szeged, pp. 459-465.

Karancsi Z. – Hann F. 2006. Tájkép a művészetben, művészet a tájban. In: Táj, környezet és társadalom. Ünnepi tanulmányok Keveiné Bárány Ilona Professzor asszony tiszteletére. SZTE TTK Szeged, pp. 335-344.

Karancsi Z. 2006. Természet és látvány. A tájkép értékelése a Medves-vidéken. Falu Város Régió, 3. pp. 63-67.

Karancsi Z. – Horváth G. – Kiss A. 2006. Tájesztétikai vizsgálatok a Medves-térség területén: egy klasszikus képeslap motívum megjelenítése. III. Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei, Konferencia CD, Budapest, ISBN 9639545120

Karancsi Z. 2006. A tájképek szerepe a tájesztétikai kutatásokban. Település a tájban. VI. Tájtörténeti tudományos Konferencia (Tokaj, 2006. 06. 28–30.) kiadványa, Gödöllő, pp. 113-118.

Karancsi Z. 2007. A tájesztétika filozófiája az objektivista és a szubjektivista megközelítések szemszögéből. In: Szonókyné A. G. - Pál V. - Karancsi Z. (szerk.) A határok kutatója. Tanulmánykötet Pál Ágnes tiszteletére. Magyarságkutató Tudományos Társulat, Szabadka, pp. 122-130.

Karancsi Z. – Katona Z. 2008. Látványtérképezés a Medves-térségben. In: Orosz

Z. – Fazekas I. (szerk.): Települési környezet, Debrecen, pp. 85-92.

Karancsi Z. – Horváth G. – Oláh F. 2008. A környezetet ábrázoló képeslapok szerepének vizsgálata. – In: Szabó J.–Demeter G. (szerk.): Geographia generalis et specialis. Debrecen, pp. 303-308.

Karancsi Z. – Kiss A. 2008. Tájesztétikai vizsgálatok a Medves-térség területén. A táj képi szerepe és a tájképélmény értékelése képeslapokon. – In: Csorba P. – Fazekas I. (szerk): Tájkutatás – Tájökológia, Meridián alapítvány, Debrecen. pp. 487-493

Karancsi Z. Horváth G. – Oláh F. 2008. Környezetesztétikai kérdések vizsgálata egy nagyváros példáján. – In: Szabó V. – Orosz Z. – Nagy R. – Fazekas I. (szerk.): IV. Magyar Földrajzi Konferencia kiadványa, Debrecen, pp. 237-238.

Karancsi Z. 2008. Tájértékelés: kérdőíves tájképminősítés-elemzés. In: Tájökológiai kutatások (szerk.: Csima P. – Dublinszki-Boda Brigitta) III. Tájökológiai Konferencia kiadványa, Budapest, pp. 341-350.

Karancsi Z. – Katona Z. 2009. Egy festői út tervezése a Medves-térségben. Földrajzi Közlemények 133. 1. pp. 23-32.

Karancsi Z. 2009. Gondolatok a tájesztétikáról. Új utakon a Pedagógusképző Kar című konferencia előadásai. In: Tóth Sz. (szerk.) SZTE JGYPK Tudományos és művészeti műhelymunkák. Szeged, 2007. 04.10. pp. 311-317.

Karancsi Z. – Horváth G. – Kiss A. 2009. A képeslap, mint a turizmusmarketing fontos eszköze; tájesztétikai vizsgálatok a Medves-térség területén. KÖZÉP-EURÓPAI KÖZLEMÉNYEK (ISSN: 1789-6339) 4-5.:(6-7.) pp. 219-226.

Karancsi Z. – Szalma, E. – Kitka, G. – Horváth, G. – Pócsik, E. 2012. Railway line scenic route planning. Geologia dell’Ambiente, Supplemento al n. 3/2012 (ISSN 1591-5352) pp. 121-123.

Karancsi Z. 2012. A tanyás tájkarakter, mint az alföld jellegzetes tájképi értéke. In: Karancsi Z – Oláh F (szerk.) Szentes Város komplex külterület-fejlesztési koncepciójának előkészítése. SZTE JGYPK ATTI Földrajzi és Ökoturisztikai Tanszék, Szeged, pp. 129-144.

Karancsi Z. – Hornyák S. – Horváth G. 2012. Vizuális konfliktusok térképezése egy nagyvárosban. In: Győri F. (szerk.) A tudás szolgálatában. Földrajzi Tanulmányok Pál Ágnes tiszteletére. Közép-európai Monográfiák, Egyesület Közép-európa kutatására. Szeged, pp. 299-312.

Karancsi Z. – Hornyák S. – Horváth G. 2013. Az első benyomás, avagy városképelemzés egy nagyváros peremén. In: Frisnyák S. – Gál A. (szerk) Kárpát-medence: természet, társadalom, gazdaság (Földrajzi tanulmányok). Nyíregyháza - Szerencs. pp. 305-318.

Karancsi Z. – Szalma E. – Kitka G. – Horváth G. 2013. Látványútvonal tervezése vonatablakból. In: Michalkó G. – Rátz T. (szerk.) Jó(l)lét és turizmus: utazók, termékek és desztinációk a boldogság és a boldogulás kontextusában (Turizmus Akadémia sorozat 6. kötet) Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár-Budapest, pp. 34-46.

Pócsik, E. – Kiss A. – Karancsi, Z. 2014. Role of postcards in the „sale” of (historic) landscapes and townscapes. Comparative analysis of two different Hungarian key tourist areas. Siedlungsforschung 31. pp. 337-351.

Karancsi Z. 2014. Vissza a természethez. A Tájban rejlő szépség. Élet és Tudomány. LXIX. évf. 46. szám. pp. 1446-1448.

Karancsi Z. – Hornyák S. – Horváth G. 2016. Környezetesztétikai vizsgálatok különböző településtípusokon. In: Horváth G. (szerk.) Tájhasználat és tájvédelem – kihívások és lehetőségek. VI. Magyar Tájökológiai Konferencia elektronikus Kiadványa (ISBN 978-963-284-778-8) Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézet Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék Budapest. pp. 54-64.


Az alakulás évében a témában megjelent publikációk:

Karancsi Z. – Hornyák S. – Korom A. – Szalma E. – Oláh F. – Horváth G. 2017. Környezet-esztétikai értékelés egy nagyvárosban. In: Blanka V., Ladányi Zs. (szerk.) Interdiszciplináris tájkutatás a XXI. században: a VII. Magyar Tájökológiai Konferencia tanulmányai. 656 p.

Konferencia helye, ideje: Szeged, Magyarország, 2017.05.25-2017.05.27. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézet, pp. 305-318.

Karancsi Z. – Kneifel A. – Horváth G. 2017. Ihlető tájak, avagy az élmények által bekövetkező transzformáció a mártélyi holtág példáján. In: Régi T., Rátz T., Michalkó G. (szerk.) Turizmus és transzformáció. 297 p. Orosháza; Budapest: Kodolányi János Főiskola; MTA CSFK Földrajztudományi Intézet; Magyar Földrajzi Társaság, 2017. pp. 91-114. (Turizmus Akadémia; 8.)


Legújabb a témában megjelent (megjelenés alatt lévő) publikációk:

Karancsi Z. – Hornyák S. – Szalma E. – Oláh F. – Korom A. 2018. A lakótelepek esztétikája. A IX. Magyar Földrajzi Konferencia Kiadványában (előadásösszefoglalók) Debrecen, ISBN: 978-963-508-896-6, p 130.

Karancsi Z. – Hornyák S. – Szalma E. – Oláh F. – Korom A. 2018. A lakótelepek esztétikája. Földrajzi Közlemények – megjelenés alatt



Projektben való részvétel:

2004–2007 OTKA (T 046373): Tájesztétikai vizsgálatok a Medves-térség területén – témavezető: Dr. Karancsi Zoltán

2010–2014 OTKA (K 81374): Táj- és környezetesztétikai vizsgálatok különböző mintaterületeken – témavezető: Dr. Karancsi Zoltán


Kari Tudományos pályázatok:

2015. A növényzet környezetesztétikai szerepe egy nagyvárosban (CS-004/2015) – témavezető: Dr. Karancsi Zoltán

2016. A városképelemzés módszertani alapjainak kidolgozása (CS-008/2016) – témavezető: Dr. Korom Annamária

2017. Településesztétikai vizsgálatok (CS-007/2017) – témavezető: Dr. Karancsi Zoltán



Doktori iskolában való részvétel

Dr. Karancsi Zoltán, tanszékvezető egyetemi docens

SZTE Földtudományok Doktori Iskola

Kurzus- és témavezető (Táj- és környezetesztétika)