Viragkonyve

Pusztai Virág Kép, közösség, örökség - Szegedi képeslapok ikonológiai megközelítésben című könyvének bemutatója - Galériával és videóval

A Somogyi-könyvtárban, az Országos Könyvtári Napok keretében mutatták be Pusztai Virág Kép, közösség, örökség - Szegedi képeslapok ikonológiai megközelítésben című könyvét. A kötet a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány kiadásában jelent meg, a Dél-Alföld szellemi öröksége című albumsorozat harmadik darabjaként. Karunk oktatójával, a Mozgóképkultúra Tanszék adjunktusával a sorozat szerkesztője, Miklós Péter történész beszélgetett.

51583892768_532da740d2_c


A képeslap egy kommunikációra született műfaj, melynek üzenete nem csupán a rajta megfogalmazott sorokból olvasható ki, de a hátoldalán lévő kép is több információréteget hordoz. Nem csak az érdekes, hogy mit ábrázol, de az is, hogy miként teszi ezt. A kortárs ikonológiai megközelítés azon túl, hogy értelmezi a rajta látható dolgokat és azonosítja esztétikai vonásait, figyelembe veszi azokat a szellemi és kulturális tartalmakat is, amelyek keletkezésének idején hatottak. Megvizsgálja, hogy a kép milyen életet él elpostázása és célba érése után, milyen társadalmi hatásokat vált ki, hogyan alakítja a közösségi emlékezetet, a kollektív identitást – hangsúlyozta a szerző, aki szerint e szempontok vizsgálatára a szegedi képeslapok különösképp alkalmasak. Az 1879-es szegedi nagyárvíz után a város teljesen új arculatot kapott. A képes levelezőlapok elterjedésekor a helyi lakosságban egyszerre van meg a régre visszanyúló városi identitás szilárdsága, és az új, modern városképre való büszkeség. A fényképészek valósággal tobzódtak az impozáns paloták megörökítésében – de beszédes az is, hogyan változtak az ábrázolási konvenciók a XX. század évtizedei alatt.

A kötet célja nem egy átfogó helytörténeti ismertetés, inkább a szegedi képeslapok jellemző típusaiból szemezget, illetve olyan darabokat mutat be, amelyek ma is aktív szellemi-érzelmi aktusokat váltanak ki a befogadóból. Egy rövid képeslaptörténeti áttekintés után a szerző arra vállalkozik, hogy mint médiumot és mint kommunikátumot elemezze e lapokat, megvilágítsa a létrejöttüket indukáló motivációkat és célokat, számba vegye kompozíciós és vizuális retorikai megoldásaikat, feltárja a rajtuk tetten érhető ábrázolási konvenciókat, hangulati hatásokat, szimbólumokat. Keresi a választ arra, hogy miért olyan szerethetők a századelő képeslapjai, és miért nem ébresztenek hasonló rokonszenvet a XX. század második felében kiadott anzixok.

A kötet utolsó fejezete pedig általánosságban foglalkozik a képeslapok műfaji sajátosságaival. Kitér esztétikai minőségükre, foglalkozik azzal a dilemmával, hogy műalkotásnak tekinthetők-e, vagy jogosak-e azok a vádak, amelyek egy részüket a giccs kategóriájába sorolnák. Arra keresi a választ, hogy miben gyökerezik napjaink újonnan fellángoló képeslapkultusza, miképp formálták és formálják e tárgyak a lokális identitást, hogyan működtetik a nosztalgiát, hogyan folytatják sajátos közösség-konstruáló és közízlést alakító tevékenységüket.


Képek:

Pusztai Virág - Kép, közösség, örökség című kötetének bemutatója

Videó: