drho

SZTE Szabadegyetem XXVII. Drahota-Szabó Erzsébet–Fordíthatóság, fordíthatatlanság és ami közötte van

Az előadás nem a megszokott felépítést, azaz az „expozíció – bonyodalom – bonyodalom kifejtése – tetőpont – megoldás” mintát követi: az előadó tíz fordítástudományi tételt fogalmaz meg azzal a céllal, hogy az eddigi fordítástudományi kutatásai alapján megvizsgálja ezeknek a tételeknek a helyességét, vagy éppen megkérdőjelezhetőségét. Az előadás középpontjában a reáliák, azaz a kultúraspecifikus nyelvi elemek állnak.

A tíz tétel – sokszor csak viszonylagos – érvényességét válogatott vonatkozó szakirodalom, ill. a kortárs magyar szépirodalomból vett szövegrészletek és azok német és angol fordításai alapján veszi szemügyre. A tételek, ill. azok rövid magyarázata után következnek a szövegpéldák, s azok a további kérdések, amelyeket a nyelvi példák az adott tétellel összefüggésben felvetnek.


Az előadó minden tétel kifejtését „tanulság”-gal zárja, de az előadás fő célja abban áll, hogy a hallgatóságot egy közös gondolkodásra invitálja. A közös gondolkodásban a következő kérdésekre keressük a választ:


- Valóban kifejezhetünk minden nyelven minden tartalmat?

- Mi történik a fordításban a konnotációkkal?

- Mit is értünk szövegszintű ekvivalencián?

- Valóban fordítható minden szöveg?

- Hogyan értsük azt, hogy a fordítás nemcsak interlingvális, de interkulturális aktus is?

- Mit jelent a szépirodalmi szövegek kulturális szövegtérbe való beágyazottsága, s mi történik ezzel a fordításban?

- Keletkez(het)nek-e recepciós veszteségek a nyelvileg könnyen átültethető szövegeknél?

- Hogyan járulhat hozzá a szépirodalmi fordítás a kulturális aszimmetria feloldásához?



Kulcsszavak: fordíthatóság vs. fordíthatatlanság, szövegszintű ekvivalencia, interkulturalitás, intertextualitás, kulturális aszimmetria