2018_0601_PhD_00slide

Nemzetközi doktoranduszkonferencia az Emlékpontban

Magyarország modernkori történetéről – a kora újkortól a rendszerváltás idejéig – szóló előadások hangzottak el a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara, a Doktoranduszok Országos Szövetsége és az Emlékpont közös szervezésében létrejött III. „Magyarország története a kora újkortól a legújabb korig" című tudományos konferencián, ahol történész doktorandusz hallgatók és doktorjelöltek mutatták be kutatásai eredményeiket.

Az ország számos egyeteméről, sőt a határon túlról érkező előadókat felvonultató nemzetközi konferencia húsz előadója lehetőséget kapott, hogy tudományos pályájuk elején beszámolhassanak eredményeikről, sőt a tudományos tanácskozás előadásait magában foglaló kiadványban publikáljanak és a rendezvényen résztvevő kollégáikkal együttműködést alakítsanak ki – mondta el a konferenciát értékelve Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója, a hódmezővásárhelyi Emlékpont intézményvezetője, hangsúlyozva, hogy az Emlékpont egyik törekvése a tudományos élet utánpótlásával foglalkozni.


A konferenciát korábban Szegeden szervezte Zeman Ferenc, az Emlékpont történésze, aki a vásárhelyi tanácskozásra már tudományos fokozattal rendelkező történészként hívta kollégáit. Közösség a tudományért – idézte Apjok Vivien, a Doktoranduszok Országos Szövetsége Történelem- és Politikatudományi Osztályának elnöke szervezetük jelmondatát, s örömét fejezte ki, hogy a vásárhelyi intézmény teret biztosít a fiatal kutatók számára.


Vörös Húsvét – A Magyarországi Tanácsköztársaság túszai címmel megtartott nyitóelőadásában Bödők Gergely, a budapesti Clio Intézet munkatársa felidézte, hogy a kommunista hatalomátvétel után, 1919 húsvét hétfőre virradó éjszakáján az ország teljes területén mintegy ezerötszáz, a társadalomra veszélyesnek ítélt, a politikai, gazdasági és kulturális elithez tartozó személyt vettek őrizetbe és szállítottak a keretlegények és különítményesek az országos gyűjtőfogházba. Ott tartották őket túszként, példájukkal fenyegetve a kommunista rezsimmel szemben fellépést fontolgatókat, s csak májusban szabadulhattak, de volt, aki csak a tanácsköztársaság bukása után térhetett vissza családjához.


Az iktári Bethlen család tizenhetedik századi házassági stratégiáit vette górcső alá előadásában Miski Péter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza, megállapítva, hogy a fejedelem leszármazottjai a családi birtok egyben tartása érdekében több alkalommal éltek a családon belüli házasság lehetőségével, de jellemző volt, hogy a leány leszármazottakat egy-egy jelentős birtokkal rendelkező család fiú örökösével igyekeztek házasságra segíteni.


Baróth-Gyimóti Eszter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza Csetnek település tizennyolcadik századi gyermek- és csecsemőhalandóságáról készülő dolgozatáról tartott előadásában kifejtette: a városban és a környező településeken az 1710-ben és 1739-ben kitört pestisjárvány több mint ezer áldozatot szedett a teljes lakosság köréből. S azt, hogy míg tárgyalt időszakban Magyarországon huszonöt és harminc százalék között volt az egy év alatti csecsemők halandósága, addig Csetneken tizenöt százalék volt ez az arány, annak eredményeként, hogy az egyházi anyakönyvekbe sok esetben nem kerültek be a megszületett, de fiatalon elhunyt gyermekek.


A konferencián az erdélyi magyarság körében uralkodó eszmei irányzatok változását 1918 előtt és után kutató Falusi Norbert, a Szegedi Tudományegyetem doktorjelöltje felvázolta, hogy a nemzetépítők mind Bukarest, mind Budapest iránt kritikát fogalmaztak meg, s 1920 után az erdélyi magyarság a magyar fővároshoz lojális, tőle támogatást váró „aktivistákra" és a saját társadalomképet saját forrásból megvalósítani kívánó „passzivistákra" volt felosztható.


A konferencia a plenáris ülés után két szekcióüléssel – és további tizenhat előadással – folytatódott a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.


Galéria:

Nemzetkozi_doktoranduszkonferencia_az_Emlekpontban